| Mr. Nobody |
| Object |
|
2010. augusztus 29. vasárnap, 17:08
|
2092-ben, egy olyan világban, ahol a halhatatlanság már természetes, az utolsó halandó ember, a 118 éves Nemo Nobody végső óráit figyeli az egész bolygó. A kórházi ágyban fekvő, a múltban, jelenben és jövőben mégis ide-oda járó idős férfi egy újságírónak minimum három verziót mesél el sorsáról (sőt még ezeken belül is többféle lehetséges életutat vázol fel), alaposan zavarba hozva ezzel nemcsak a riportert, de a nézőt is.
A belga Jaco Van Dormael 13 évvel legutóbbi filmje, az És a nyolcadik napon... után jelentkezett új alkotásával, amin a hírek szerint hét évig dolgozott. Mindez meg is látszik a nagyszabású, vizuálisan is magával ragadó végeredményen. A Mr. Nobodyt átszövik az irodalmi és filmes utalások az Odüsszeiától kezdve a Mátrix-filmeken és a 2001: Űrodüsszeián át A fiókig és a Pillangó-hatásig. Legközelebbi rokona mégis egy másik nagyra törő európai művészfilm, az Anna bekattanva: Van Dormael munkája kis túlzással a Julio Medem-mű párdarabjának is tekinthető (ugyanúgy többféle élet és valóság jelenik meg benne egyazon személyen belül, sőt a regresszív hipnózis motívuma még ennél is konkrétabban köti össze a két opust).
A Mr. Nobody emellett szerelmes film, társadalomkritika, sci-fi és narratív játék egyben, így mind műfajilag, mind érzelmileg igen széles skálát járhatunk be általa. Van Dormael műve rendkívül összetett és sokrétű élményt nyújt; igaz ugyan, hogy nem mindegyik réteg felfejtésétől leszünk okosabbak. Az alkotó többféle megoldást is felkínál - rajtunk áll, hogy belemegyünk-e a játékba.
Mr. Nobody belga-francia-kanadai-német fantasy, 138 perc, 2009 Abban a jövőben, ahol a tudományos fejlődésnek köszönhetően az emberek már halhatatlanok, a 120 éves Nobody úr halálos ágyán visszaemlékszik elmúlt életére. rendező: színész:
Forgalmazza: Szuez Film
(EST.hu/SzuezFilm) |

2092-ben, egy olyan világban, ahol a halhatatlanság már természetes, az utolsó halandó ember, a 118 éves Nemo Nobody végső óráit figyeli az egész bolygó. A kórházi ágyban fekvő, a múltban, jelenben és jövőben mégis ide-oda járó idős férfi egy újságírónak minimum három verziót mesél el sorsáról (sőt még ezeken belül is többféle lehetséges életutat vázol fel), alaposan zavarba hozva ezzel nemcsak a riportert, de a nézőt is.





