Az 1934-től 1983-ig élt művész életművéről elemző tanulmány eddig még nem jelent meg, és munkásságának értékelése ugyancsak hiányzott a közelmúlt magyar művészetének történetéből, filmjei pedig sajnálatos módon csak kivételes alkalmakkor voltak láthatók. Mindennek következtében a Kovásznai halála óta eltelt 27 évben művészetéről alig lehetett hallani. 

A Kovásznai Kutatóműhely tevékenysége nyomán az elmúlt években sor került az életmű professzionális feldolgozására, és ennek a munkának az eredménye a Magyar Nemzeti Galériában június 5-től látogatható életmű-kiállítás, valamint az ehhez kapcsolódóan megjelent tudományos monográfia is a művész filmjeit tartalmazó mellékletekkel. A magyar képzőművészet történetében egyedülálló, festészeti és filmes anyagot egyaránt magában foglaló életmű most először jelenik meg teljes keresztmetszetében a nyilvánosság előtt. 

Ma már nyilvánvaló, hogy Kovásznai György sokoldalú munkásságát a korszak európai művészetében (azaz a hidegháborús Európa művészetében) kell értelmeznünk. A most megjelent monográfiával és a Magyar Nemzeti Galéria kiállításával kezdődik el valójában az alkotó művészettörténeti elhelyezése a magyar képzőművészetben. A 336 oldalas, 500 reprodukcióval, 4 DVD- és egy CD-melléklettel ellátott katalógus előszavát Hegyi Lóránd írta. 

A kiállítás megnyitása előtt került a mozikba ezenkívül a Riportré: Kovásznai 2010 című animációs rövidfilm, mely arról szól, ki is volt valójában Kovásznai György és mekkora jelentőséggel bír a magyar művészet történetében. Igor Lazin és Török Ferenc animált riportfüzére formailag Kovásznai György 1982-es, Riportré című „anima verité" stílusú filmjét eleveníti fel. 

Kovásznai, a festményfilm hazai úttörője nevéhez a Riportrén kívül olyan animációs filmek fűződnek, mint a Hamlet rajzfilmes változata, a Gloria Mundi, az Átváltozások, A fény öröme vagy a kultikus Habfürdő, ami időnként - legnagyobb szerencsénkre - még ma is előkerül különféle filmklubok programján. Legutóbb az Odeon-Lloyd mozi tűzte műsorára.