Közhelyszerű az a mondat, miszerint az vagy, amit megeszel. Ha ez igaz, akkor jelenleg egy óriási tengeri akváriumra hasonlíthatok, ami viszont tény, hogy sokkal-sokkal egészségesebben táplálkozom, mint otthon.

Ez köszönhető a hőségnek, hiszen ilyen melegben inkább könnyebb ételeket részesítek előnyben. Köszönhetően a tenger adottságainak, az otthoninál lényegesen olcsóbb halaknak és egyebeknek, valamint a környék fáinak, amik szabad szemmel láthatóan is roskadoznak a kókusztól, banántól, amit a helyiek leszednek és értékesítenek, de akár ananászt, mangót, vagy bármilyen zöldséget is a hazai árak feléért megvehetünk tőlünk.

A konzerv ételek viszont drágábbak mint otthon, ahogy a tejtermékek is. Ami nem is meglepő, hiszen a szent tehenekhez nem nyúlhatnak, de importálni lehet bármit. Éppen ezért akár marhasteaket is ehetünk. Ugyanakkor én egyetlen marhaburgert ettem csak, valahogy nem érzem idepasszolónak.

Shack-ek
Mivel lakásunkból hiányzik a konyha, ezért a környék falatozóiban, másnéven „shack"-ekben eszünk. Ezek pálmalevelekből hangulatosan összeállított mini éttermek, aminek mindegyikében kiemelkedő a minőség, barátságos a személyzet, az ár pedig alacsony.

Elit éttermek
Már a ránézésre látható a különbség. Teljesen más stílusú épület és már a bejáratnál étlap fogad minket. Az árfekvés itt akár háromszorosa lehet a falatozókhoz képest, ráadásul mennyiségben és minőségben is elmarad a shack-ekhez képest. Természetesen nem volt rossz, de a családias kifőzdék nekünk jobban bejöttek.

Helyieknek szóló éttermek
Az indiai fűszerek legendásak, amiket legáltalánosabban curry néven emlegetnek. Curryből itt viszont több tucat különböző ízesítés van, amiből én csak annyit érzékeltem, hogy csípős-baromira csípős-ehetetlenül csípős. Ezért sajnos ezekről nem tudok sokat nyilatkozni. Példának kétszer is kipróbáltunk nem kifejezetten külföldiek számára üzemelő éttermet (ahova persze bárki bemehet, de a fűszerezés a helyiek ízlése szerint készül). Már eleve úgy kezdtem, hogy „I don't like spicy food, what can you offer me?" Amire a pincér vakargatta a fejét, hogy nem sok ilyenjük van, de egy nagyon gyengén fűszerezettet fog hozni külön nekem. Ez a leggyengébb is már az „ehetetlenül csípős" kategóriába tartozott nálam és Sanyi barátom is nagyon nehezen, könnyező szemekkel tudott csak megküzdeni vele, aki amúgy otthon magába rágcsálja a chilipaprikát is. Úgyhogy itt tényleg szintekkel mást jelent a spicy, mint otthon. Pedig ugye magyaréknál se kell a szomszédba rohanni erős pistáért. :) Az egyik helyi amúgy - miután eltoltam a kaját - megkóstolta, hogy mégis mi lehet a baj. Azt mondta, hogy ez tényleg nagyon gyenge, de pl. a Sri Lanka-i fűszerezés már neki is erős. Azt hiszem, ha egyszer Sri Lankára eljutok, meg se próbálkozok kísérletezni kajatéren. :)

Egyebek
Az útszéli bódékkal óvatosan. Elég romos állapotban vannak és ha egy ilyennel otthon találkoznánk, messziről elkerülné mindenki. Azonban ez India, más a szint, úgyhogy itt is körülnéztünk, de túl sok mindenhez nem támadt kedvünk. Kivételt képzett a banán és a csomagolt élelmiszerek, amik elég olcsók és biztonságosak, de ezen kívül mással nem mertünk kísérletezni. Akkor már inkább helyi boltokban szereztük be ugyanezt, kicsivel drágábban, de jóval nagyobb választékban.
Amit viszont bátran ajánlok mindenkinek az a kenyeres-bringás. A boltokban nem lehet kapni friss pékárut (csak a csomagolt szart), viszont bicajjal naponta akár kétszer is végigtekernek a péksegédek a frissen sült cipókkal és zsömlékkel. Nagyon finomak és még napok múlva sem szárad meg.
Másik ilyen pozitívum a jégkrémes kocsi. Bagaméris kocsikkal tekergőznek az utcákon és csomagolt Eskimo klón jégkrémekkel lehet találkozni: Cornetto, Calippo, Magnum másolatok többféle ízben, amik szintén nagyon finomak.
Ahol nincs árlap, ott lehet alkudni, sőt kell is. Nemcsak kaják esetében, hanem mindenhol és mindenben. Fehér embereknek szemrebbenés nélkül minimum kétszeres árat mondanak bármire, legyünk bátrak és szóljunk be, hogy nem annyi az annyi.

Ezek után viszont térjünk rá az ételekre. A reggeli jellemzően tojásételekre korlátozódik toast kenyérrel, vagy corn flakes a másik lehetőség. Az áruk átlagosan 200Ft körül mozog (nem elírás, tényleg ennyi).
A főételekből széles a választék. A rák- és tonhalsaláta alapétel, ahogyan a rákos rizs, vagy a csirkés rizs is, esetleg rizs helyett tésztával (noodle). Lehetetlen nem szeretni őket! Majdnem mindenhol lehet kapni olasz jellegű tésztaételt is (kivéve a pizza), esetleg hamburgereket. De mivel ezek otthon is állandóan rendelkezésre állnak, inkább kihagytam őket. Ha indiai ízesítésre vágyunk akkor erre is lehetőség van: mindenféle curry, vindaloo, masala, stb. szószok. Ezek az elnevezések jellemzően adott tájegység, vagy város speciális fűszerkeverékét jelöli, de ezekhez - ahogy már említettem - gyenge a gyomrom, a tapasztalatok legalábbis ezt mutatták. Pár spéci fűszerezésű ételre azért ráhibáztunk. Ilyen volt Hampiban a „chicken rinzim" amik sült csirke falatkák, gyömbéres-borsos fűszerkeverékkel. Itt másnap rögtön dupláztunk ebből. A csirkén kívül még bárány is kapható pár helyen, amik nem rosszak, de leginkább a tengeri kajáknál maradtunk. Ezen ételek mindegyike 400-750Ft között kapható étteremtől függően.

Több - számunkra - különleges étel kapható az éttermekben. Ilyen például a cápa. Nagyon finom - a tonhalhoz hasonló - íze van, tökéletesen szálkamentes és fokhagymás szószban zseniális. Ugyanígy a királyhal roston sütve, vagy tejszínes gombás szószban. Maga az álom. A vicc az, hogy ezek alig drágábbak a rákoknál, tonhalnál, vagy csirkénél. Átlagosan 900-1400Ft átszámítva.

Azért itt is vannak „drágább" specialitások, persze a helyi viszonylatokhoz mérten. Otthoni árakhoz képest még mindig jóval olcsóbb. Pl: tintahal fokhagymával, vagy curryvel (kb. 1300Ft / adag), kagyló, vagy királyrák sütve (2000Ft / adag), vagy tigrisrák roston (3500Ft / 3db). Végül pedig a legdrágább, amit erre lehet kapni, a homár vajmártásban (kb. 4500Ft / db). Sajnos nem ezekből állt az étrendünk, de azért a kíváncsiság győzött és volt rá példa, hogy kipróbáltunk egyet-egyet. :)

Desszertet alig fogyasztottunk az egészséges életmód jegyében, de a választék se volt kedvező. Általában gyümölcstál (de ezzel azonos árért kilószám tudunk magunk is gyümölcsöt venni), vagy fagyi kelyhek vannak, de ezt pedig a jégkrémesnél tudom töredékáron megoldani. Az egyetlen kiemelkedő desszertjük a palacsinta, ami a standard csokison és lekvároson kívül, citromos, kókuszos ízesítésben készítenek és nagyon finomak.

Végül pedig az italok. Sörből kizárólag helyi márka van, Kingfisher néven (1-2 helyen láttunk csak angol márkájú sört), borból szintén gyér a választék. Röviditalokból viszont van minden, akár koktélokat is készítenek a hazai árak feléért-harmadáért. Helyi italokból kettőt emelnék ki: egyik a zöld almás vodka, ami kolosszális, a másik pedig a helyi pálinka, amit „feni" néven emlegetnek. Mi a kókuszos és a kesudiós verzióval ismerkedtünk, elég durva. Garantált hatás, de durvább mellékhatások nélkül. Laza hascsikarás azért lehetséges. :) Cukrozott üdítőből itt majdnem minden a nagy multiké, ezen belül a citromos Limcával és a mangós Maaze-val barátkoztam.
Összességében, azaz az esetek 90%-ban sima ásványvíz a nyerő. Ilyen melegben nagyjából nem is ajánlanék mást.

Előző blogbejegyzés: Kisebb kimozdulások II.