Szállásadónkkal beszélgettünk valamelyik reggel, aki megtudakolta, hogy milyen a vallásunk. Amikor megtudta, hogy katolikusok vagyunk nagyon megörült és büszkén újságolta, hogy Goán majdnem mindenki az és Old Goán katolikus templomok is vannak, ha akarjuk gyakorolni a vallásunkat. Bár részünkről ez a katolicizmus elég lazán van kezelve, mégis csak ennyit mondtunk, hogy persze nagy örömmel. Ennek eredményeként azonnal magához hívatta az egyik alkalmazottját és hozatott egy autót vele, hogy elvigyenek minket a spontán célunkig. Belekerültünk egy kisebb kényszerhelyzetbe, de végül is egyszer látni kell ezt is, úgyhogy elindultunk. A parttól kb. 20km-re fekvő Old Goának leginkább történelmi, vallási érdekessége van. Ahogy előzőleg már említettem Indián belül Goa állam portugál kézen volt és a papjaikat is hozták magukkal térítési céllal Európából. A jelek szerint elég nagy sikerrel, ami nem csak a hitben, hanem a helyiek keresztneveiben is nagyon jól látszódik (Simon, Joseph, James, Camilla, Sarah, stb).
Old Goa lehetett az állam központja, amit bizonyít a három nagy templom elhelyezése. Ebből kettőben voltunk, az egyik már 500 éves és korához képest kifejezetten grandiózus. A másik „csak” 18-ik századi, de itt található meg egy kisebb múzeum is a helyi portugál kormányzók portréival az elmúlt 400 évre visszamenően. Ez áttekintést ad milyen is lehetett az élet a múltban és az arcképek számomra mindig segítettek közelebb hozni a történelmet. 1-2 óra alatt végig jártuk, de a harmadik nagytemplomba nem akartunk már elmenni, mivel helyi viszonylatban is tűző napsütés volt (napon kb. 42fok). Ezért inkább visszamenekültünk a szállásunkra. Egyszer megnézni mindenképp jó volt.

Végére hagytam a legjobbat, illetve a számomra leginkább tetszőt. Minden szombat este Anjuna Beach-től nem messze tartanak egy nagy piaci vásárt, ahol erre a pár órára összegyűlik mindenki a túristától a helybéliig. Már a parkoló felé látszódott a piac mérete és zsúfoltsága, a már ismert dudálás-előzgetés még a szokásoshoz képest is megnőtt, de a forgalomirányítók urai voltak a helyzetnek. Lassan sikerült csak haladni, de problémamentes volt minden.
Bent óriási forgatag, hihetetlen mennyiségű információ, árusok százai, termékek hihetetlen választéka, a ruhától az ékszeren és faragott-festett díszeken keresztül az ételekig egyszerűen minden megtalálható. Az egyik standnál nagy örömünkre egy magyar hippi lány, Nóri árulta portékáit, akit mi már otthonról ismertünk és célirányosan mentünk hozzá, ez azonban semmit sem csökkentett a találkozás öröméből. Az alkudozás kötelező (de Nórinál tilos! :) ), sőt ha már egyszer belekezdesz a „How much?” kérdésbe, nagyon nehezen menekülsz onnan. Az árusok jönnek utánad, eléd állnak megpróbálnak mindent, hogy vásárlásra bírjanak és ez bár sokszor idegesítő, mégsem kifejezetten agresszív. Egyszerűen itt így működik. Az eredeti árról indulva már sikerült feléig, vagy akár kicsit az alá is menni, ami hűen tükrözi, hogy még ez is bőven megéri nekik, tehát ne legyünk szégyenlősek, főleg mivel nagyjából ugyanazt két sorral arrébb ugyanúgy megkaphatod és ezt ők is pontosan tudják. Sikerült beszerezni pár fa- és kőszobrocskát, táskát és apróságot, de legközelebb szerintem még keményebben állunk neki. Nem csak a spórolás miatt, hanem az élményért is. Hölgyek számára ez szerintem maga lehet a Tökéletesség. :)

Előző bejegyzés - Első tapasztalatok

Következő bejegyzés - India közepén (Hampi)