Utazás Goa blog - Mindennapok
| Goa blog - Mindennapok |
| TommyJ |
|
2011. február 08. kedd, 07:42
|
 Eltelt eddigi utazásunk fele, ami naptárilag csak két hét, érzésben, élményben, tapasztalatban már most hónapoknak tűnik. Az átlag turista ilyenkor indul haza, de tulajdonképpen csak az elmúlt pár napban érezzük, hogy kezdjük átvenni a ritmust. És van még egyszer ennyi. :) Sokat gondolkodtunk, hogy inkább hetente más helyre költözzünk (hiszen Goa elég nagy, kb. 50km-es partszakasz), minden területet részletesebben ismerjünk meg, de mindenhol kétségtelenül újoncként csodálkozzunk mindenre, mindenből csak a felszínt karcolgatva. Vagy legyen egy törzshelyünk, ahol viszont mélyebben tudjuk az itt élőket megismerni és csak kisebb kirándulásokat tenni erre-arra, vállalva azt a veszteséget, hogy sok csodás hely kimarad. Mivel úgy érezzük, amúgy is visszatérünk valamikor, inkább az utóbbit választottuk. Méghozzá Calangute Beach-en. Több pozitív hatás is ér minket ennek köszönhetően. Először is, hogy ismerősként köszönnek ránk több helyről, hiszen szinte minden nap megfordulunk egy bizonyos környéken. Az itt dolgozók már nem bámulnak meg a két méterem miatt, hanem messziről integetnek „Hi Thomas, hi Alex” Zolit pedig „Hi Sultan” felkiáltással, egy helyi étterem billiárdasztalának köszönhetően - ami időközben törzshelyünk lett - az ott dolgozók és barátaik hangos és magyaros „Hoppá” felkiáltással köszönnek, mivel akárhányszor történt valami extra a lökéseink során, ezt mondogattuk. Megtanulták, sőt már egymás közt is használják, ha játszanak. :)
A környéken lakó angolok is messziről mosolyognak, beszélgetnek velünk, hiszen már vannak közös sztorijaink, eseményeink. Önzetlenül segítenek, hasznos tanácsot, információkat osztanak meg velünk, ami megkönnyíti, vagy érdekesebbé teszi ittlétünket. Vagy példának okáért, amikor a sok szúnyogra panaszkodtunk, nekünk ajándékoztak egy helyi szert, ami valóban csodákat művel. A termék nagyjából 200Ft, nem is ez számít, hanem a szimpátia alapján hozott gesztus a részükről. A többségük évek óta minden télen itt van, akár hetedik-nyolcadik idényüket töltik itt, eléggé képben vannak. Általában mindenki 50 év feletti, de iszonyat jó arcok, a hazai nyugdíjasokhoz képest ég és föld a különbség, élettapasztalatban, életfelfogásban és lazaságban egyaránt. Tanulhatnánk tőlük.
Pár napja elköltöztünk két utcával arrébb, mert pár apró segítség után találtunk egy lakást, ami nagyobb, szebb és olcsóbb is, mint az előző volt. Az pedig plusz hab a tortán, hogy a teraszunkról látni a tengert is. Egyértelműen jól jártunk ezzel a cserével. A Wi-fi miatt pedig visszajárunk a régi helyre és, mivel náluk is fogyasztunk emiatt, mindenki boldog. :)
Ennyi idő után már használnunk kell olyan szolgáltatásokat is, amiket túristaként nem szoktunk. Ilyen például a mosoda. Egy helyes kis kartonpapír jelzi „Laundry” felirattal hogy jó helyen járunk és négy középkorú nő ült mosolyogva. Egy napos határidővel vállalták – átszámítva 650Ft-ért - és természetesen kézi mosásról van szó. Másnapra tényleg kész is lett és meg kell mondjam óriási pozitív meglepetés ért, mert még azokat a foltokat is kiszedték amit otthon semmilyen mosógéppel és semmilyen mosóporral nem sikerült.
 Kipróbáltuk a fodrászatot is és poénból még a borbélyszolgáltatást is. A fodrászom kb. 50centivel volt kisebb nálam (ülve is magasabb voltam, mint ő állva), viszont a keze olyan gyorsan járt az ollóval, amit még sosem láttam. Kíváncsiak voltunk mit jelenthet náluk a full service szolgáltatás, ezért olyat kértünk. Ez a hajvágáson kívül tartalmazott egy borotválást, arctisztítást, arcmasszázst, fej- váll- és hátmasszázst. Mindezért pedig 1700 Forintnak megfelelő rupiát fizettem. Ebből ráadásul még alkudhattam is volna, de annyira elégedett voltam, hogy a teljes összeget kifizettem. Igazi élmény volt!
Érdekes látni, hogy bármilyen munkával találkozunk, nyoma sincs a munkagépeknek. Nincs mosógép, nincs nullásgép, nincs hajszárító, vagy akár útépítésnél is csak csákányt és lapátot látni, építkezésnél még a téglát is maguk csinálják helyben. Erre felé – a nagy munkanélküliség miatt – az emberi erő lényegesen olcsóbb bármilyen gépbe való befektetésnél ezért nem is ruháznak be ilyenre. Sokszor olyan érzésem van, mintha az iparosodási forradalom előtt járnánk, bár az áram szinte mindenhova be van kötve.
Előző blogbejegyzés: India közepén (Hampi)  |
